Mit látsz?
A májusi Hálózati alkalmat újításként rövid, témába illeszkedő képmeditációs gyakorlattal kezdtük Csiffáry Zsuzsanna modrálásával. Mivel az autokeirikus látásmódnak a mozgató rugója az inspirációra való kinyílás a művészetekkel való párbeszéd. A műalkotást, aminek kapcsán elindult a beszélgetés egy több évvel ezelőtt készült tűzzománc kép, projekció:
„Legszívesebben a földre tenném,”
mert ez egy ember, aki fölfele tekint, tehát lent van. Ebből a helyzetből jártuk körül a fő kérdést: Mit mond nektek ez kép a félelem, lenézettség érzéséhez kapcsolódóan? A kép alkotója így mutatja be:
“Társadalmi kritikának és ellenérzésnek szántam. Mint mindig kifejezésre jutattam a véleményem az engem körülvevő dolgokról.A gyökérmanó maga nem egy személy, hanem egy érzés kivetítése, projekció, jelenség. A bajban lévő embert jelképezi, aki nem mindig nincstelen koldus. Sokszor olyan emberek arcán figyeltem meg bizonyos kétségeket – amit mindig az adott pillanat szült meg- akik társadalmilag jobban elfogadottak voltak. Azt a látható dolgot figyeltem meg, ami tényleg jelenség, ott az adott időben.
Aki épp benne van ebben a gyökérmanó helyzetben, mindig próbál kifele ásni a gödörből, majd ha kijut, olykor elfelejtik a “volt gyökérmanók” , a jelenlegi gyökérmanók helyzetét, s átlépnek rajtuk olykor megkárosítva őket. Néhány igazságtalanság, ami olykor önhibánkon kívül esik nekünk, szülte meg a Gyökérmanómat, ami azóta is jelen van társadalmunkban, mindig alakot váltva, de groteszkül.
Annak ellenére, hogy a gyökérmanóm riadt és rút, egyfajta mozgásban,-örvényben van, tehát lehetősége van változtatni helyzetén. Valójában ő a szócsöve annak a régikeletű gondolatomnak, amit úgy fogalmaznék meg:
napfény üzenetet szeretnék széthinteni!
Figyelmességet, alázatosságot, odaadást. Természetesen a tüzes szenvedély e szolgálatom felé nagyon fiatalon hevesebb lángon égett. Egy olyan korban, amikor az ember még veszi a bátorságot arra, hogy bölcsebb legyen a bölcsebbnél, hite korlátokat nem ismert, úgy gondolta korlátok, szabályok nem akadályozhatják az üzenni akaró művészembert. Azóta sok minden megváltozott. Tudomásomra jutott nem vagyok bölcsebb a bölcsnél, hibázhatok, vannak korlátok, vannak szabályok, amiket betartani kell és érdemes. Ami igazán érdekes, hogy a gyökérmanó… Ő nem változott, és nem is tűnt el.
Egy állapot összehasonlítottam annak a helynek ahol élek a társadalmi pozícióját amiben éltem, élek. egy falu, vidék lehetőségeket általam észrevett különbségeket emberek között.
A szegény ember miért fél, miért szegényebb a másiknál? Miért engedi,hogy átmenjenek rajta? Miért van az, hogy nem tudunk egy picit lejjebb tekinteni arra, aki szeretne boldogulni, „alagútba be van szorítva” szeretne kijönni a helyzetéből, de nem tud?”
Szeretnénk ilyenekkel kezdeni, hogy több szerepe legyen, a lelki gondozásunkban és az életünkben egy alapvető fontosságú dolog, hogy inspirálható, az inspirációra kinyíló emberekké váljunk. A “Ki akarok belőle jönni!” szándék tudattalan ösztönzései a felszínre törhessenek, hiszen senki nem akar lenézett lenni.
Amit Lélekkeresztségnek hívunk, az ebbe a lényegbe csúcsosodik ki, a Lélek keresztségben részesülő ember az inspirálható ember , aki tudatosan kinyitja magát Isten Szent Lelkének, aki onnantól kezdve valóban abból él amit Isten Szent Lelke neki mond.